Vázlatok, kihúzás

Természetesen ez a részleg sem oktató jellegű! Mindössze a leírása annak, ahogyan dolgozom!

Az első fázis a vázlatok elkészítése, egyben a maga a „forgatókönyv” is, azaz rögtön élesben rajzolok. Ezekre a vázlatokra felkerül a szöveg, valamint, hogy hogy fognak a kockák elhelyezkedni.

A kész oldal ITT tekinthető meg!

A rajzok egyszerű A/4-es nyomtatópapírra kerülnek, bármelyik supermarketben meg lehet vásárolni.

A vázlatok rajzolásához 0,5 mm-es rotringot használok, a képek javításához pedig „töltősradírt”, vagy „tollradírt” (nem tudom, mi ennek a hivatalos neve).

A rotringbél HB-s. Ennél puhább, illetve keményebb béllel nem érdemes képregényvázlatokat rajzolni, mert a puha könnyen elmaszatolódik, még ha kézzel nem is nyúlunk hozzá, a keményebb pedig úgy megkaristolja a papírt, hogy az ember nem győzi később javítani. Az is fontos, hogy ne legyen törékeny, különben eléggé fel tudja bosszantani az embert.

(A képen látható pl elég jó minőségű.)

A „töltős” radír pedig azért jó, mert egyrészt kicsi hegye van és apró, finom részleteket ki lehet vele javítani, valamint mert a radírhegyet nem mancsoljuk össze a ceruzás kezünkkel. 

Ha kész a fejezet, a vázlatokat elküldöm egy ismerősömnek, aki átnézi, és kiszűri belőle a logikai hibákat, avagy felhívja a figyelmemet rá, ha valami nagyon tömény, illetve túl van magyarázva. Vagyis kijavítja a hülyeségeimet. Előfordult, hogy egy képkockányi szöveget egy egész oldalnyira kellett szétbontani. Nem mondom, annyi plusz munkát bőven megér, mert sokkal tetszetősebben néz ki. 

Az átnézés, javítás után következik a „kihúzás”. Ez azt jelenti, hogy az elkészített vázlatokat konkretizálom, vagyis a ceruzával húzott, bizonytalan vonalakat, kontúrokat átrajzolom tintával.

A tinta tustinta, nem a legdrágább, de eddig semmi panaszom nem volt rá. Tinta vásárlásakor vigyázzunk, hogy feltétlenül tustintát, vagy rajztintát vegyünk (Fontain Pen ink, vagy Drawing ink)! 

A rajzoláshoz a bélyegzőtinta NEM JÓ! Szétfolyik, eláztatja a papírt. Nem erre találták ki. (Endorsing ink for stamps)

A tustinta azonban nem áztatja át még az olcsó „tesós” papírt sem, még akkor sem, ha nagyobb mennyiséget viszek fel ecsettel. Mivel elég gyorsan megszárad, nem is kenődik.

(Tapasztalatom szerint párás levegőjű szobában nem jó használni, ugyanis ilyenkor a papír is kissé megszívja magát, és a tinta furán szétfolyik rajta...)

A tintás kihúzás másik eszköze, ami személy szerint nekem nagyon bejön, az a redisztoll. Nevezik grafikus tollnak is. Nem a korongos, hanem a hegyes hegyűt.

A grafikus tollakat általában egy irányba lehet húzni (igen, mint a háziállatok: csak egy irányba lehet őket simogatni.  ) Tehát, ha valaki „visszafelé” próbálja húzni, a hegy felszedi a papírt, ami még rosszabb, ha a hegy beleakad a papírba és szétfröcskölheti a benne lévő tintát. Tehát mielőtt valaki nekiesne a rajzának, feltétlenül készítsen pár próbarajzot, hogy kitapasztalja a toll „természetét”!

Léteznek olyan redisztollhegyek, amelyek mindkét irányba húzhatók, ezekkel azonban elég rossz tapasztalataim voltak. Valószínűleg túlságosan belevág a papírba, és a vékony volnalak elfolynak. Egy-két képemet tönkre is tette ez, így hamar felhagytam a használatával.

A nagyobb „színeznivaló” felületeket ecsettel festem be. Kisebb képeknél vékonyat, „nagyobb” felületeknél értelemszerűen nagyobb méretű ecsetet használok.

Miután elkészültem a kihúzással, nagyobb méretű radírral kiradírozom a vázlatvonalakat. Ilyenkor feltűnhetnek kisebb-nagyobb hibák a kész rajzokon, amiket nem vettem észre korábban. Ezeket vagy kijavítom azon frissiben egy vékony filctollal, esetleg akár golyóstollal is, vagy számítógépen korrigálom. (Szeretem rögtön kijavítani, amit lehet, mert később esetleg elfelejtem...)

Fontos, hogy a radír ne "ragadjon" (mint pl az "elefántos radír". Az egy nagyon jóféle, de erre nem alkalmas), ne legyen "morzsás", szemcsés (az ilyenek felületén fény felé tartva látszanak az apró, csillogó "szemcsék"), és ne maszatoljon!

(A képen látható radír remekül bevált!)

Ez a radírozás elég „kulimunka”, ezt a részét szeretem a legkevésbé...

Ezután jöhet a „kész” oldalak bescannelése, és a számítógépes preparálás. Arról majd később, ha lesz rá igény... meg nekem türelmem.

Korábban többféle eszközt kipróbáltam, első volt a csőtoll. Már iskolás koromban is használtam, de akkor se, most se jött be. Lehet, hogy rosszul fogtam, vagy valami nem kóser vele, de egyszerűen nem ereszti úgy a tintát, ahogy szeretném. Ezen kívül folyton rázni kell. Bár a legeslegvékonyabb vonalakat ezzel lehet húzni, a használatával hamar felhagytam, mert egy idő után elfogyott a türelmem hozzá.

Ezután következett a filctoll. Nem a „tinten pen” becenevű szörnyeteg, hanem az alkohol bázisú, különböző vékonyságú filc. Sajnos még a legvékonyabb, S-es méretet is túl vastagnak találtam, és könnyen elfolyt, ha túl sok ideig egy helyben tartottam. (Aki használta már, biztos tapasztalta.) Megpróbáltam a hegyéből lefaragni, de ez sem tartós megoldás, mert a filc hamar kifogy. Kb 30 oldalnyi képet sikerült egy-egy tollal elkészíteni, szóval ne is túl gazdaságos.

Aztán kipróbáltam egy olyan <tintával töltött tollat>, ami tényleg nagyon szépen fogott, és remekül lehetett dolgozni vele. Azonban sajnos nagyon drága és nem utántölthető- és nagyon gyorsan kifogy a tinta belőle. Sajnos a nevét nem tudom (ha valaki tudja, megírhatná!)

Többen ajánlották a vékony, 0-s és 00-s méretű vékony ecsetet. Valóban, a japán és európai képregényrajzolók egyik legkedveltebb eszköze, fantasztikus képeket lehet vele alkotni. A 00-s ból a nyérc és a „hamis” nyércet próbáltam ki, és valóban szépen lehet vele dolgozni. Végül ezzel is felhagytam, mert számomra nem volt eléggé kontrollálható a hajlékony „hegyű” ecset, emiatt sok, finom vonalat igénylő rajzot elrontottam vele. Emiatt már csak a „durvább” részletekhez használom, pl ha „nagyobb” felületet kell „kiszínezni”. Ezen kívül egy kis vízzel keverve nagyon szépen lehet tónusozni a képeket! Mivel a tinta hamar beszívja és szárítja, kevés gyakorlással bele lehet jönni ezekbe a „vizes” trükkökbe. 

Néhány példa a vízzel "árnyékolt" képekre:

• legfelső kép
• legfelső kép
• az egész kép 

A tintát és a vizet külön kis tárolókban tartom rajzolás közben. Nem rakom az asztalra a tintásüveget kinyitva, ugyanis egyrészt szárad, másrészt kiborulhat (ilyenkor ugye összeken mindent és kárba is vész). Szóval egyszerre csak kis mennyiséget rakok a tartóba, amit az aznapi rajzolás után visszaöntök az üvegbe. Erre a célra van egy kis tojástartóm (tényleg az volt erdetileg!), és egy a víznek egy pici üvegem kéznél. 

(Szép "tiszta" mindkettő... Az üvegben víz volna...)

Valaki a töltőtollat is ajánlotta, de azokban valamiért nem bízok. Természetesen ki lehet próbálni azt is! 

Van, akinek nincsenek ilyen fene nagy igényei, és egyszerű golyóstollat használ. Azt kell mondjam, én is kipróbáltam egy-két képnél, és valójában nem lehet megállapítani, hogy az golyóstollal lett kihúzva! De azért maradok a redisztollnál, valamiért úgy érzem, számomra az az „igazi”...

Ez az eszközfelsorolás nemteljes, de ennyi volt az, amit gyakorlatban kipróbáltam, és ismerem őket.

***