Akkor kezdtem el komolyan a figuratervezést, mikor a Harry Potter könyvek szereplőit rajzoltam le. Persze, korábban is terveztem ezt-azt, de a korábbi figuráimban elég sok volt az idegen beütés, míg az újak teljesen önállóak.

Ezek a könyvek azért is nagyon jók, mert részletesen leírják a szereplők külsejét.

Tervezésnél persze nem csak a külső jegyeket-mint szemszín, hajszín, orrméret, stb- kell figyelembe venni, hanem a karakter jellemét, életkorát. Ezekből tovább lehet következtetni az illető tekintetére, testtartására, testarányaira.

A testtartás egy igen fontos jellemző, hiszen erről gyakran felismerhetjük az ismerőseinket nagy távolságról, anélkül, hogy látnánk az arcát.
Ezt nem csak a kor határozza meg(időseknek nincs mindig hajlott háta!), hanem inkább az, hogy milyen az adott karakter.
Pl Bumfolt egészen máshogy áll, mint Greyback, vagy éppen Lockhart. Még arc nélküli skicceken is meg lehet őket különböztetni!

Az arányokról már volt szó, de erre mégis kitérek mégegyszer.
Sokak "problémája", hogy képtelenek gyerekeket rajzolni. Rajzolnak ugyan olyan címmel képeket, hogy "11 éves Harry", vagy "9 éves Lily", stb, de sem a képen lévő "gyerek" arcáról, sem a testarányairól nem lehetne megállapítani, hogy az a karakter tényleg gyerek, ha a kép címe nem árulná el.(Egyébként készültek igazi remekművek, amikben egyedül azt kifogásolom, hogy egy 9 évesnek szánt szereplő legalább 15 évesnek néz ki rajta, mindössze a rossz arányok miatt. Tudom, a gótikus ikonokon is felnőtt testarányai vannak a kis Jézuskáknak, amik gyönyörűek, de azért vegyük figyelembe, hogy már nem i.u.1200-at írunk!)

Ha megnézzük egy baba és egy felnőtt ember fejének az arányait rögtön feltűnnek a különbségek:

Minél fiatalabb valaki annál nagyobb a koponyarész, az arc teltebb(babáknál egészen duci, kissé hörcsögszerű szokott lenni!), az orr piszébb, a fülek(főleg fiúknál) nagyobbak, a szemek szintén nagyobbak és kerekebbek¹, mint felnőtt korban.
Ezen kívül a gyerekek vonásai finomak, nincsenek ráncaik, a test "kifejletlen", a vállak kissé gömbölyűek, nem szélesek fiúknál sem.

 Babáknál és kisgyerekeknél a fej testhez való viszonya is más, mint egy felnőttnél. Felnőtteknél általában a fej egyhetede a testnek, a gyerekeknél ez kevesebb, babáknál körülbelül harmada(!!!), egy 10 éves gyereknél körülbelül egyötöde. 15-16 éves korúaknál már szoktam a felnőtt arányokat alkalmazni.²

Persze ez karakterfüggő is! Felnőtteknél is előfordul, hogy valaki alacsonynövésű, duci, vagy éppen egy égimeszelő. Az ilyeneknél az arányok a fantáziára vannak bízva!:D Az elég meghökkentő, ha egy különösen magas és egy különösen alacsony szereplő egy képre kerül:

 

Ezek az arányproblémák csak a természet utáni képek készítésekor érvényesek, de létezik művészi szabadság is.:D Ha pl megnézzük a régi Hanna-Barbera filmeket ( Macilaci, Süsü keselyűk, Frédi és Béni stb.), a Garfieldot, Kázmér és Hubát, vagy a japán animéket, nem csak az tűnik fel, hogy egyes szereplőknek a szemük egyetlen pont, vagy éppen kistányér méretű, nincs pupillájuk, négy ujjuk van (távol-keleti rajzfilmekben mindig öt ujjuk van az embereknek!³), hanem az is, hogy a testarányaikkal is igen szabadon bánt a figuratervező. Azért megjegyzendő, hogy ezek a stilizálások egyáltalán nincsenek a figurák rovására, hiszen kiemelik ezzel a jellemző vonásaikat! A tervezőik minden bizonnyal nem ész nélkül deformálták (NEM torzították!!) a figurákat, tisztában voltak az emberi(állati,növényi) test arányaival.
Ebből azt akartam kihozni, hogy a rajzolásnál NE ugorja át senki az alapokat, NE rögtön a stilizált, non-figuratív, fraktál, ilyen-olyan képekkel kezdje el művészi pályáját! (Ez csak egy jótanács volt!)

Ezek után leírom, konkrétan hogyan tervezem a karaktereket.

Háromféleképpen születhetnek meg:
 -rögtön a könyv olvasásakor bevillan egy kép az adott szereplőről(a legtöbb szereplő így "készül"!);
 -egy ismerősömről mintázok, olyanról, aki jellemre, vagy külsőre emlékeztet a könyvbéli karakterre(ilyet ritkán készítek);
 -egy filmben, képen látott személyről, színészről, színésznőről mintázok. (Előfordul, hogy meglátok valakit a tv-ben, vagy képen és "hoppá, ez TÖKÉLETES lenne XY mintájának", vagy éppen a könyv olvasása közben eszembe jut, hogy az a szereplő "pont úgy nézhet ki, mint az a színész a ***** című filmben".)

Az első esetnél sztem nincs különösebb mesélnivaló. Amint eszembe jut egy kép, azonnal leskiccelem. Pl Umbridge-ról kapásból ezt a képet dobtam papírra(aztán átformáltam valamivel emberibb kinézetűre. Már amennyire Umbridge-et emberinek lehet nevezni...)

A második és a harmadik az igazi kihívás. Ha azt akarom, hogy a karakterem TÉNYLEG hasonlítson arra, akit kinéztem, akkor az illetőről sok-sok rajzot kell készítenem. Vagy szerzek képeket (pl internetről), vagy film(ek)et róla, s a videón vagy DVD-n a képet kimerevítve rajzolom le az arcát, a jellemző vonásait(ismerős esetében megkérem, hogy álljon modellt, vagy ha tudom, hogy erre képtelenség rávenni, próbálom memorizálni az arcát). Természetesen NEM egy az egyben azt a filmben/képet látott karaktert állítom be saját figuraként, hanem még ezt-azt átalakítok rajta, hogy jobban passzoljon a könyvbéli szereplőhöz, meg a saját ízlésemhez.:D
Három példa, akiket "felhasználtam":

Richard Chamberlain:

Eric Idle:

Carmen Silvera:

(Remélem, ezért egyikük se fog beperelni:P)

És tulajdonképpen ennyi!

Megjegyzések

1: Mivel az ember szemgolyója nem nő, így születéskor már ugyanakkora, mint felnőtt korban. Emiatt tűnik a babák, gyerekek szeme "nagynak".

2: A Teljes emberalak részben részletesebben is írok az arányokról. Az oldal közepe táján...

3: Érdekesség: a keleti kultúrákban régen (vagy ki tudja, talán manapság is), azzal büntették a tolvajokat, hogy ahányszor lopáson érték őket, levágták egy-egy ujjukat. Kedves, mi? Tehát a japán, kínai, vietnám stb rajzfilmekben, képregényekben emiatt nem látunk soha "hiányos" ujjú karaktereket (ellentétben az amerikaiakkal, pl Mickey egérnek is csak négy ujja van). Az embereket kizárólag öt ujjal ábrázolják, hogy ne sugallják azt, hogy az illető estleg bűnöző lehet.